Élet egy ashramban - élménybeszámoló 2. rész

 

Swami Prembhava Saraswati könyve, a Janani. Annadwai Pranah – Food is Prana. (Yoga Ecology series: Volume 2. Yoga Publication Trust, Munger, Bihar, India. 2018.) követhető és lényegre törő összegzés a jógikus életmódról, illetve hogy hogyan élhetjük, valósíthatjuk azt meg mindennapjainkban. 

A könyv célja egyrészt felelősségtudatra ébreszteni: az, hogy milyen világban élünk, rajtunk múlik, értsük ez alatt a természeti környezetet, amelynek része vagyunk, valamint azt a szemléletmódot, ahogyan látjuk, tapasztaljuk a világot.

 

Egyrészt tudatosítanunk kell, hogy a környezetünk nem független tőlünk, még ha a mai kor embere egyre inkább elszakad a természettől, gondolkodása pedig egyre materiálisabbá válik. Meg kell újítanunk a kapcsolatunkat a természettel, újra kell értelmeznünk helyünket és szerepünket. Hozzáállásunkat a természet iránti tisztelet, megbecsülés és gondoskodásáért való hála kell, hogy megalapozza. Ha erre odafigyelünk és nap mint nap gyakoroljuk, egyre nagyobb érzékenységgel fordulunk majd nem csak a természeti problémák felé, de embertársaink iránti is együttérzőbbek leszünk. Magatartásunk alapjaiban változik meg: a derűs, pozitív életszemlélet, nyitottság és az önzetlen cselekvés a jógikus életmód „velejárói” .

A könyv rendkívül olvasmányos, a filozófiai vonatkozásokat tartalmazó bevezető bárki számára követhető. Segít közelebb hozni az olvasók számára azt a kultúrát, melyben a jóga ősi tudománya kialakult és melynek a mai napig szerves része, s mindezzel együtt azt a gondolkodásmódot, értékrendet is – ember és természet harmonikus kapcsolatát, az egészség és jóllét holisztikus megközelítését – amin a jógikus életmód alapszik. 

Rámutat, mennyire egyszerű és megvalósítható ez a mindennapjainkban: odafigyelés, tudatosság, türelem, folyamatos és kitartó gyakorlás, jelenlét szükséges hozzá, hogy szokásunkká váljon. Az egésznek a rendszeresség a kulcsa. Az egyik apró változtatás pedig észrevétlenül hozza magával a többit és ezek vezetnek a jelentős változásokig.  „Minden nap tanulj valami újat!”

 

Hogy miként is fogjunk neki, erre Swami Prembhava egyszerű, hétköznapi példákat hoz:

A természet iránti felelősségvállalásunk elmélyítésének egyik módja a táplálkozásról és étrendünkről kialakult fogalmaink újragondolása. Ételeinket és alapanyagaikat a természet önzetlenül adja, ő táplál minket. Az elemek – így a levegő, víz, termőtalaj – rendkívül összetett, hosszú munkája szükséges ahhoz, hogy elfogyasztható és egy másik szervezet számára hasznosítható táplálékként szolgálhasson (Gondoljunk erre például akkor, amikor az első érett paradicsomot leszakítjuk a kertünkben!)  

 

Hozzáállások kifejlesztése: hála, mértékletesség, megosztás

A hála szokásának kifejlesztése egészségesen tartja az elmét és a szellemet. Ezt gyakorolhatjuk már akkor is, amikor készítjük az ételt: szeretettel, „szívvel-lélekkel” főzzünk és osszuk meg másokkal, váljon ez a személyiségünk részévé! Az étkezés előtti köszönetmondásra minden kultúrának megvan a sajátos rituáléja, mantrája, imája. Ugyanolyan erejű és értékű, ha a magunk módján, saját szavainkkal fogalmazzuk meg vagy gesztusainkkal kifejezzük. A hála egyben lehetőség is, annak az útja, módja, amivel kialakítjuk a kapcsolatunkat a táplálékunkkal. A nyugodt, odafigyeléssel történő étkezés az emésztésre is jó hatással van. Szánjunk időt rá, üljünk le együtt, figyeljük meg az illatokat, ízeket, színeket, az érzeteket, amiket mindezek keltenek.  

A mértékletesség: egyrészt az étkezés ideje és a rendszeresség értendő ide, ezen kívül a természetes bioritmusunk tiszteletben tartása, követése, amivel segítjük szervezetünket, hogy megfelelően működhessen. A másik az étel mennyisége: úgy tartják, egy étkezés során ¾  részéig kell megtölteni a gyomrot étellel. 

A mértékletesség egy másik vonatkozása az étkezések megtervezése, ami a vásárlás átgondolásával kezdődik: ha tudatosan válogatjuk össze a hozzávalókat, semmi nem vész kárba. Van egy érdekes formája is a mértéktartásnak, ez pedig az internet, mobiltelefon vagy bármilyen más készülék kikapcsolása, ahol bármikor elérhetőek vagyunk. Ez az úgynevezett „digitális böjt”. A közös étkezés alkalom az élmények megosztására, figyeljünk tehát egymásra, legyen együtt a család.

 

A helyes napi rutin kialakítása is szorosan kapcsolódik ehhez: korán kelni, míg világos van/napfénynél aktívnak, tevékenynek lenni, korán lefeküdni. Bioritmusunk így szinkronban lesz a természet ritmusával. Fizikai aktivitásunkat és a táplálkozást is célszerű összhangba hozni evvel: A jóga gyakorlására a napkelte a legjobb időszak, mivel így az elme és a szervezet ráhangolódik a napra. 7.00-8.00 között enegriadús reggeli, ami laktató, de nem terheli meg az emésztőrendszert, ebéd 12.00-13.30 között, amikor a Nap tüze, így az emésztés tüze is a legnagyobb a nap folyamán. A vacsora mindig legyen könnyű, időzítsük 18.00 környékére. Hogy miért fontos mindez? Mert a szervezetünknek szüksége van az éjszakai pihenésre, regenerálódásra, amihez elengedhetetlen, hogy ne adjunk neki ezen felül egyéb plusz feladatokat. Például a túl késői vacsorák sok energiát követelnek az emésztőrendszertől. A máj és az epehólyag alapvetően is éjjel dolgozik legintenzívebben, ám ilyen esetben kénytelenek túlteljesíteni. Túlterhelésük testi és lelki tünetekben is megmutatkozik. Egészségükre fordítsunk kellő figyelmet, hiszen nagyban segíthetjük ezzel szervezetünk öngyógyító folyamatait! Érdekesség: az angol „breakfast” („reggeli”) szó a „break” + „fast” azaz „megtörni” + „a böjtöt” kifejezésekből tevődik össze. A böjt itt a szervezet éjszakai, fél napos pihenőjére vonatkozik.

 

Mouna (csend) tartása: Manapság folyamatos, intenzív kommunikációt tartunk fenn egész nap, bárhol legyünk is, bármit csináljunk is. Sok esetben az étkezés nem kapja meg azt a figyelmet – vagy nem azt a figyelmet kapja -, ami megilletné. Az egyik véglet a gyorsételek, amit kutyafuttában eszünk meg, vezetés közben, buszra várva, két telefonhívás között stb. A másik és viszonylag új jelenség az ételek túlmisztifikálása: az internetet elárasztó, beállított étvágygerjesztő ételfotók és az a „rítus”, aminek eredményeképpen ezek a virtuális közönség elé tárulnak. A beállítás, fényviszonyok, a készüléken beállítható szűrők, maga a megosztás aktusa és a várt „jutalom” a minél gyorsabb és több pozitív visszajelzés: ezek együttesen alkotják azt a kultuszt, amit ma az ételek köré szőttünk és gyakorlunk. Szabó Jennifer viselkedéselemző szerint: „Bizonyos értelemben ez hasonlíthat az étkezés előtti asztali áldáshoz, rituális mivoltát tekintve. A Psychological Science kutatássorozatának eredményei szerint: azok az emberek, akik étkezés előtt valamilyen rituális tevékenységet végeznek, jobban élvezik az ételt, mint azok, akik egyszerűen csak leülnek és megeszik azt. Tehát az eredmények azt tükrözik, hogy a fotózott étel finomabbnak tűnhet, még akkor is, ha egyébként nincs is olyan nagy élvezeti értéke. Más kísérletekben nemcsak finomabbnak, de egészségesebbnek is ítélték meg a résztvevők azt az ételt, amit előtte lefotóztak.”(http://mindset.co.hu/mutimiteszel-avagy-miert-posztoljuk-ki-amit-eszunk/) Az étel megörökítése, a „tudósítás” és a külvilág – lehetőleg minél gyorsabb visszajelzései – fontosabb szerepet kapnak, mint maga az étel elfogyasztása.  Az étel valójában egyszerűen az a táplálék, ami életben maradásunkat szolgálja. Hozzáállásunk is ennek megfelelő kell legyen: a csendben történő étkezés abban segít, hogy ilyenkor magunk legyünk, végiggondoljuk, mi minden kellett ahhoz, hogy tányérunkra kerüljön, amit megeszünk. Legyünk hálásak és becsüljük meg. Ha csendben étkezünk, lassabban is eszünk és jobban tudatosul bennünk, mennyit eszünk – éppen annyit, amennyi elegendő. A jógikus szemlélet úgy tartja: „Azért egyél, hogy élj, ne azért élj, hogy egyél!” 

 

A pránikus étrend

A jógikus étrendegyszerű, könnyen emészthető, ellát energiával, kiegyensúlyozott. „Az egyszerű, természetes életmódot kell kiművelnünk a lelki-szellemi, spirituális kreatív gondolkodás mellett. A természetes, kreatív élet az egyetlen kulcs az egészséges testhez és elméhez.” (Swami Satyananda Saraswati). A pránikus étrend vegetáriánus, tisztított vajjal és bizonyos tejtermékekkel kiegészítve. Könnyű párolt, főtt zöldséges (főzelékjellegű) egytálételek, nyers és joghurtos saláták, kásák, levesek és indiai kenyérfélék (lepénykenyerek) megannyi variációja teszi változatossá. A jóga nem mondja, hogy legyünk vegetáriánusok – hiszen vannak olyan vidékek, ahol az elérhető táplálékot a hús jelenti, – de ne a hús legyen az étkezés fő része! Fontos azonban megjegyezni, hogy kevesebb terhet jelent a természetnek, ha valaki otthon jószágokat tart a húsukért, mint ha a még éretlenül leszedett, több ezer kilométert utaztatott egzotikus gyümölcsöket részesítené előnyben.

A szezonalitást és a lokalitást érdemes szem előtt tartanunk, hiszen mindig az évszaknak megfelelő terményekből juthatunk a legtöbb vitaminhoz és ásványi anyaghoz természetes formában, azaz a legtöbb pránát (életenegriát, életerőt) ezek az élelmek tartalmazzák. Szervezetünk eredendően harmóniában van a természet ciklikusságával: télen melegítő ételeket, fűszereket igényel, nyáron hűteni igyekszünk magunkat. 

Mivel természetes táplálékunk egyúttal az elemek komplex és hosszú munkájának, a természet tökéletességének és önzetlen gondoskodásának megtestesülése, kifejezője, a pránikus étrend, táplálék és maga az étel elfogyasztása szent, megszentelt, így a spirituális élet egyik fontos aspektusa. Kívánatos hozzáállásainkat – hálát (abhar), megosztást (vitarana) és csendet (mouna) – gyakorolva fejleszthetjük magunkban iránta való megbecsülésünket és kapcsolódásunkat táplálékunk forrásához, az elemekhez és a Természetanyához. 

Az ásramban az ételekért való hálaadás egyik megfogalmazási módja a megfelelő mantra (Bhagavad Gita 4:24) kántálása minden étkezés megkezdése előtt. A prasad a megszentelt étel, lényegében egy olyan gesztus, melyet felajánlunk az isteninek vagy az inspiráció forrásának egy tál étel formájában. A prasad így áldás lesz a testnek, elmének, léleknek és szellemnek. Ha így tekintünk az ételre, a természet és Isten áldását osztjuk meg a körülöttünk lévőkkel, azokkal, akikkel együtt étkezünk. Nem becsülhetjük alá az ételünk iránti hálánk és törődésünk kifejezését egy olyan világban, ahol az étel elosztása egyenlőtlen és ahol az étel pazarlása mindennapos jelenség. 

A jógikus életforma arra biztat, osszuk meg az ételünket másokkal. Mi emberek egyre inkább önközpontúan gondolkodunk s minél több mindenünk van, annál kisebb bennünk a hajlandóság a megosztásra. A megosztás természetes a világ minden kultúrájában, noha modern világunkban ez egyre inkább és egyre több helyen feledésbe merül. Ebből adódóan sokan küzdenek táplálkozászavarral, mivel az ételnek nem az a szerep és hely jut az életükben, ami természetes lenne. A megosztás segíti az egymással való kapcsolódást, a társas és társadalmi kapcsolatok megerősödését. Ehhez az is kell, hogy lássuk meg mindenben, minden élőlényben és embertársainkban is az istenit, azaz, ha nélkülözőt látunk, osszuk meg vele amink van, forduljuk oda hozzá és segítsünk. Meglátni Istent a másikban és eszerint cselekedni, tekinteni a világra: az út a valódi béke és boldogság megtapasztalására.

 

Környezettudatosság

Anyagias világban élünk, kényszeresen birtoklunk, ezáltal szennyezzük a környezetünket. Az előállítás, szállítás stb. súlyos terhet rónak a környezetre. Mindaz, amit a boltban veszünk, a természetből származnak, végül a szemétbe kerülnek, de már egy sokkal nehezebben újrahasznosítható formában. Mennyi dologra van valóban szükségünk? A jógikus élet egyszerű élet. Mit tehetünk mi? Redukáljuk le beszerzéseinket, vásároljuk a szezonálisat, a helyben termelt, előállított termékeket és egyszerűsítsük le életünket, váljunk meg a felesleges dolgainktól (fizikai és lelki értelemben is)! Például elajándékozhatjuk a még használható holmikat. Egy másik óriási környezeti probléma az étel pazarlása. A népesség 20%-ra jellemző a túlevés, pazarlás (az összesen megtermelt étel 1/3-át elpazaroljuk!), a népesség 80%-a pedig éhezik, vagy „ételbizonytalanságban” tengődik egyik napról a másikra. 

Egyre többen költöznek a városokba, aminek következtében még inkább elveszítik a kapcsolatot a természettel, ahonnan az ételük származik. Rengeteg a csomagolt, félkész, adalékanyagokkal, vegyi anyagokkal dúsított, „manipulált” („mű”-)élelmiszer, nem csoda, hogy sok (civilizációs) betegség kialakulásához hozzájárulnak. 

Ma szinte bármelyik üzletben elérhető bármilyen gyümölcs, zöldség és egyéb élelmiszer, évszaktól függetlenül (pl. télen mangó). Emberek a világ különböző tájain élnek, eltérő genetikai felépítéssel, így nem ugyanaz jelenti mindenkinek a valóban hasznosítható, tápláló élelmet! Sajnos legtöbbször nem gondolunk bele, mennyit utazott és milyen eljárásokon ment keresztül például az az ananász, amelyiket leemelünk egy hazai üzlet polcáról. Ezek a termelési módok kizsigerelik a Földet, nem csak a szállítás, de az újabb és újabb területek művelés alá vonása (állatok, növények természetes élőhelyeinek, ott élő őslakos népek otthonainak elpusztítása, a termőföld kimerítése, levegő-, talaj-, vízszennyezés stb.).

 

A jógikus életmód egyszerű életmód, így lényegét is egyszerű megfogalmaznunk: „Tégy jót és légy jó minden nap!” „Élj, szeress és nevess!”. Ez a törekvés segít rámutatni, mik is a valóban lényeges dolgok az életben. Fókuszunk egyrészt befelé irányul, önmagunk kiművelése céljából, de mindezt magasztosabb, önzetlen célok érdekében, azaz nem rekedünk meg egy káros, egészségtelen egocentrikus szemléletben. Nyitottá válunk a világra és embertársaink felé is. Rájövünk, mennyi mindenre képesek vagyunk és hogy erre másokat is megtaníthatunk. Fontos, hogy mindeközben megőrizzük szerénységünket és hogy legyen egy inspiráló mesterünk. A jóga útja az általunk képzelt akadályaink lebontása, az elme pozitív állapotban tartása komoly erőfeszítés és kitartóan kell gyakorolnunk, hogy a magunk mestereivé váljunk és inspirálni tudjuk azokat, akikkel találkozunk.

A cikk első részéért kattints ide! 

 

  

// OWNCODE 20170106