Élet egy ashramban - élménybeszámoló 1. rész

 

Május 25-27-én a Satyananda Yoga Magyarországon Alapítvány szervezésében került megrendezésre a Jóga ökológia 2. program a Magyar Jóga Társulás központjában, Szóládon. Ugyan az elvonulás hivatalosan a péntek reggeli megérkezéstől a programot záró vasárnapi közös ebédig tartott, mégis a rengeteg új élmény és információ, a szigorúan és következetesen betartott napirend és házirend – mobiltelefonok és internet használatának mellőzése – miatt úgy éreztük, mint ha egy hetet töltöttünk volna az ásramban. 

 

A program egyik előadója, vendége Swami Prembhava Saraswati volt, aki a Bihar School of Yoga központjából, az indiai Mungerből érkezett Magyarországra. Az ausztráliai Newcastle-ben a környezettudomány területén szerzett diplomát, majd a Bihar School of Yoga által létrehozott, világviszonylatban is első jógaegyetemén a Bihar Yoga Bharatin (BYB) alkalmazott jógikus tanulmányokból mesterdiplomát. 1996 óta tanul és oktat a jóga ökológiáról, jelenleg a BYB Jóga ökológia kurzusának vezetője. Kiemelten foglalkozik többek között a jógikus életmóddal, életformával is. A hétvégén a résztvevők a szellemi és lelki töltekezés mellett ahhoz kaptak számos gyakorlati tanácsot, miként tudják mindennapjaikban megvalósítani a jógikus életformát, mely lényegében nem más, mint szemléletváltás:

-A természettel összhangban és harmóniában élni egy egyszerű és ésszerű, kiegyensúlyozott módon.

-Tudatosítani, hogy mi is a környezetünk része vagyunk, az ember nem a természet felett áll!

-Tudatos jelenlét: tetteinkben, mindennapos cselekedeteinkben

-Felelősségvállalás cselekedeteinkért, szavainkért, gondolatainkért: életvitelünkkel hatunk nem csak közvetlen, hanem tágabban értelmezett környezetünkre és az egész bolygónk életére is. Ez ad egy szemléletváltást, aminek következtében felelősségtudatunk megnő, életvitelünkkel hozzájárulhatunk ahhoz, hogy megmentsük, megőrizzük mindazt a természeti értéket, amit meg lehet. Másrészt életmódunk jó, pozitív példa legyen mások számára, amit szívesen követnének, gyakorolnának.

-Törekvés: „Légy jó, tégy jót, ezt gyakorold minden nap!” 

A jóga tehát nem csak ászanák minél precízebb elsajátítása, hanem életforma: a tudatosság, a jelenlét folyamatos, állhatatos gyakorlása mentális, szellemi, lelki és testi szinten egyaránt. A jógikus életmód így egy lehetőség, annak az útja, mely összeköt minket az élet szépségeivel, és ahogyan emberi létezésünk parányi, ám harmonikusan része lehet a világ egészének.

Az előadások angol nyelven folytak, Swami Bhaktananda tolmácsolásában.

Röviden a Satyananda Yogáról:

„A Satyananda Yoga vagy Bihar Yoga integrál rendszer, melynek módszerei a tradicionális védikus, tantrikus és jógikus tanításokon alapulnak, és teljes összhangban állnak a fizikai és mentális egészséggel foglalkozó modern tudományokkal. A Bihar School of Yoga egyike a négy jógaintézménynek, melyet tradicionális forrásként ismernek el Indiában. Swami Satyananda Saraswati után nyugaton Satyananda Yoga néven vált ismertté e rendszer. A Bihar Yoga célja az emberi személyiség átfogó fejlesztése és táplálása. Ennek érdekében alkalmaz olyan jógaágakat, mint a hatha, rádzsa, krijá, karma, bhakti és gjána jóga, valamint a mantra, náda, kundaliní és laja jóga. A Bihar Yoga ezeket szisztematikusan tanítja azzal a törekvéssel, hogy egységbe foglalja az emberi létezés minden területét.” olvashatjuk az Alapítvány honlapján (https://satyananda.hu/a-satyananda-yoga-bihar-yoga/).

A program menete igen kötött volt, a gyakorlásokat, előadásokat és a közös étkezéseket egy-egy félórás „szünet” tagolta, amik jó hangulatú beszélgetésekkel, nagy nevetésekkel, ismerkedéssel, az ásram területén tett sétákkal teltek, de volt, aki kissé félrevonulva, meditációval töltötte a köztes időt. A hely atmoszférája egyszerűen olyan békés volt, hogy csak csendben lenni, szemlélődni is jóleső élményt nyújtott.

A reggelek – az érkezés napját leszámítva – 6 óra előtt kezdődtek (beleszámítandó a gyors mosakodás, készülődés és a 10-15 perc séta a szálláshelytől az ásramig), 6.00-kor már zárult a terem ajtaja és kezdetét vette a reggeli jógagyakorlás. A napi rutin részeként tartott mounát vagyis csendet a gyakorlást vezető Chitra sannyasin szava oldotta fel, pontban 6 órakor: a helyes ülőhelyzet felvétele után felkészülés az Om mantra és Shanti mantrák ismétlésére, majd ezt követte a vezetett gyakorlás. A testhelyzetek, nyújtózások, testcsavarások, ellazító pozíciók saját természetes légzésünkkel összehangolva kellemesen, hatékonyan és a szervezet számára minden szempontból optimális módon készítenek fel a nap folytatására. Kívülről talán egyszerűnek tűnhet, ám ehhez társul még a folyamatos koncentráció, befelé figyelés, a bennünk zajló – egyre apróbb – változások megtapasztalása, ami a testnek és a szellemnek is mindig új és összetett kihívásokat támaszt. A relaxációnak és az előtte elvégzett légzőgyakorlatoknak is számos pozitív élettani hatása ismert, ezeknek köszönhetően energiával telve és kiegyensúlyozottan indult a nap.  

A gyakorlást a reggeli követte, majd a karma jóga, melyet más szóval az önzetlen cselekvés, a szolgálat útjának nevezhetnénk. Maga a karma szó annyit jelent: „megtenni, cselekedni valamit”. A karma törvénye szerint minden tevékenykedésünk – a légzés, mozgás, beszéd, gondolataink, szavaink is – karmának minősül, amik mind-mind okozattal járnak. A karma jóga állapota (széva) a cselekedeteinkben való önzetlen hozzáállás gyakorlásával érhető el, hozzáértő szellemi tanító vezetése mellett. A karma jóga tehát nem pusztán gyakorlat, hanem szádhana, vagyis spirituális, szellemi gyakorlat valamilyen felsőbbrendű, magasztos cél érdekében. 

Az ásramban a terem kitakarítása, a konyhakerti tevékenykedés (gyomlálás, ültetés) és a konyhában való segítés, az ebéd hozzávalóinak előkészítése jelentették a karma jógát. 

Az energia (Annapúrná energiája) a nyerset (a Föld adományait) átalakítja az élőlények számára hasznosítható, tápláló élelemmé. A konyha ezért fontos hely. Itt az átalakítás folyamata során ez a nyersanyag számunkra hasznosítható, minden szinten és értelemben tápláló anyaggá válik. Ez két szinten megy végbe: a nyers alapanyag – ahogy a természetben fellelhető, megterem – kémiai, fizikai átalakuláson megy keresztül, valamint ehhez adódik még, az a többlet, amit a szeretet jelent: a jó érzésekkel, odafigyeléssel, ráhangoltsággal elkészített étel építi a testet, lelket és szellemet, szervezetünk számára könnyebben hasznosítható, minden szinten tápláló étel, ami az élethez szükséges. Másik szinten: az elfogyasztott ételt a szervezetünk feldolgozza, hasznosítja, beépíti. Ebből adódóan ez kihat arra, ahogyan létezünk, élünk a világban („Az vagy, amit megeszel”). Mentális, lelki, szellemi, fizikiai, éteri értelemben. Az étel tehát táplálék: A Föld, a természet, Gondviselés a legjavát nyújtja számunkra, bocsátja rendelkezésünkre, ezért nem szabad pazarlóan bánnunk adományaival. Vigyáznunk kell a vizeink, termőtalaj, levegő tisztaságára. Mivel az étel, ital, amit magunkhoz veszünk, kihat arra, ahogyan élünk, amilyenek vagyunk (biológiai testünk, szervezetünk, mentális, szellemi egészségünk, lelkiségünk) az étel lehet gyógyító is! „Legyen az ételed a gyógyszered!”Segítségével megteremthetjük és fenntarthatjuk belső harmonikus állapotunkat és környezetünkkel való békés, kiegyensúlyozott kapcsolatunkat.

Swami Prembhava kérésére a szombat délelőtti tanításhoz a matracainkat lehoztuk a konyhába. Rendhagyó előadás következett: elmesélte Annapúrná történetét, amivel egyúttal közelebb hozta az Annapúrná sztótram értelmezését is. 

Míg jegyzeteltünk, Swami Prembhava és Swami Bhaktananda hozzáláttak egy jellegzetes indiai étel, a kichari elkészítéséhez. Swami Prembhava nevetve meg is jegyezte, olyan lesz, mint egy főzőműsor.  Hogy mi is a kichari, azt talán Swami Satyananda Saraswati megfogalmazása adja át legjobban: „A legjobb étel egy jógi számára a kichari. Annyira könnyű, hogy nem veszed észre, amikor eszed; a gyomor soha sem tud róla, hogy ott van és ha elhagyja a gyomrot, sosem veszed észre, hogy már nincs ott. Ez a definíciója a legkiválóbb, legmegfelelőbb étrendnek. A legrosszabb étrend éppen ellenkező hatással van szervezetünkre: amikor megeszed, megérzed, amikor a gyomrodban van, tudod, hogy ott van és az eltávolítása egy munka. A kicharit könnyű elkészíteni, ez a legolcsóbb étel és az északitól a déli sarkig mindenhol elérhető. Mi is ez? Rizs, lencse, zöldség és más olyan összetevők, melyek enzimeket termelnek, mindez összefőzve.” (Swami Prembhava Saraswati: Janani. Annadwai Pranah – Food is Prana. Yoga Ecology series: Volume 2. Yoga Publication Trust, Munger, Bihar, India. 2018. 44.)  A közösen főzött kichariért is a hangszerekkel kísért Annapúrná Stotrammal fejeztük ki köszönetünket, majd kíváncsian láttunk hozzá – vajon tapasztaljuk-e, amit Swami Satyananda erről az egyszerű ételről tartott? És valóban, csodálkozásunkra úgy éreztük, mint ha semmi nem lenne a gyomrunkban, viszont órákkal később is energikusak és frissek voltunk. A kicharit nem véletlenül nevezik a jógik ételének: a legegyszerűbb és legtáplálóbb étel, és mivel nagyon könnyű emészteni, olyan a szervezet számára, mint egy böjt. Ez a rizsből, dahlból, zöldségekből készített, némi fűszerrel, sóval és ghível ízesített eledel pillanatok alatt elkészül, a hozzávalókat (megfelelő mennyiségű vízzel) csak össze kell főzni egy fazékban. Általában joghurttal, rhaitával (hagymából, uborkából és joghurtból készített saláta), ghível, indiai savanyúsággal, sós csicseriborsó-ostyával fogyasztják. 

Mindkét estét tűzszertartás, a havan zárta.

Olvasd el a cikk folytatását is, kattints ide

 

 

  

// OWNCODE 20170106